Kalandozások Malajziában

A penangi...

Robogó, halálfélelem, vendégszeretet

2013. november 30. - Csaba Péntek

Kicsit ugrálni fogok az időben, nem tudom megállni, hogy kronologikusan írjam a beszámolókat, muszáj vagyok mesélni a tegnap estémről, amíg még friss az élmény :)

Szóval péntek este volt, elég későn 8-ra értem haza az irodából, ezzel próbálva elkerülni kicsit a szokásos dugót, illetve elég sok munkám is akadt bent. Gondoltam ha már péntek este, csak nem fogok itthon ülni, viszont óvatos duhaj leszek, mivel másnap reggel kell vinni a kocsit szervizeltetni, így a legjobb ötletnek az tűnt ha átsétálok a közeli egyetem területére, mivel hallottam, hogy van ott futópálya és kíváncsi voltam, hogy érdemes-e később ellátogatni oda.

Elindultam gyalog (itt senki nem megy amúgy gyalog sehova, a járdák teljesen üresek, már ahol vannak, legalábbis a belvárosi részeket leszámítva) a pár 100 méterre található egyetemi park egyik bejárata felé, viszont amikor közelebb értem vettem észre, hogy ez valójában a campus egy külön része, ahol a kollégiumok találhatóak. Ekkor már megfordult a fejemben, hogy lehet nem a megfelelő helyen járok és vissza kellene fordulni, de hát a kolik mindig jó helyek :), meg amúgy is már túl közel jártam a sorompós kapuhoz, ahonnan egyszer csak elkezdtek kiabálni felém...

Ketten lehettek biztonsági őr ruhában, és még rajtuk kívül 3-4 sötét bőrű fiatal volt ott, hogy is mondjam, nem túl bizalomgerjesztő alakok voltak a sötétben, az egyből kiderült, hogy bármit is csináljanak ott, nem egyetemisták :) A messziről jövő ordítozásból nem derült ki egyértelműen a szándékuk, viszont mivel visszafordulni már nem lett volna értelme, gondoltam csak megkérdezem őket, hogy tudnak-e a közelben valami futópályát... max legrosszabb esetben ott helyben felnyitnak :P

Előadtam nekik mondókámat, erre ők valamilyen számomra ismeretlen nyelven kezdtek el egymással kommunikálni illetve közben nevetgéltek nagyokat... ezalatt inkább próbáltam nem belegondolni, miről beszélhetnek. Kb. 2 perc eltelte után, mondja az egyik nem éppen elegánsnak mondható srác, hogy ő segít nekem, pattanjak csak fel mögé a robogóra... na itt jött a para, most mit csináljak? Valahol udvariatlanság nemet mondani, viszont itt a robogózás kb egyenlő az orosz rulettel... hihetetlenül mennek, mindenféle szabály betartása nélkül, tehát piros lámpán át, forgalommal szemben, stb (de majd ez tényleg megér egy külön írást), és erre jön még az, hogy egy teljesen ismeretlen ember most engem el akar vinni valahova... jah és alapjáraton félek a motoron, életemben egyszer ültem A. Laci barátom mögött még az egyetemen...de az elég is volt :)

Úgy éreztem, nincs más választás, felültem mögé, és kerestem a legbiztosabb pontokat a "picit" lepukkant robogón amelyek alkalmasak lehetnek a kapaszkodásra... hát nem mondom, paráztam rendesen amikor elindultunk, és saját bőrömön tapasztaltam meg azt a fajta a közlekedési "kultúrát" amit itt a robogósok művelnek... egy idő után nem tudtam mi miatt aggódjak jobban, hogy vajon hova visz az új barátom, vagy hogy melyik pillanatban ütnek/esünk el... :D

Gondoltam megosztom vele is, hogy ez az első alkalom, hogy motoron ülök Malajziában, erre csak nevetett, és úgy tűnt, hogy még keményebb figurákat ad elő... aztán megérkeztünk egy teljesen elhagyatott sötét zsákutcába és megálltunk. Éreztem, hogy itt a vég, gyorsan körbenéztem, merre tudnék elfutni, ha esetleg nem lenne elég fizikai fölényemet fitogtatni :D viccet félretéve, kicsit féltem...

Ekkor elkezdett mutogatni a zsákutca vége felé, hogy onnan indul egy kis keskeny ösvény, ahova az emberek reggelente járnak futni, és hozzátette, hogy lehetőleg korán jöjjek majd, a helyiek is hajnal 5-re járnak. Végül megkérdezte, hogy szeretném-e hogy visszavigyen.

Ez volt az a pillanat amikor minden megfordul az emberben... teljesen ledöbbentem, ahogy jobban belegondoltam, hogy péntek este ez a szegény maláj srác, elhozott egy számára is vadidegen embert a motorján, csak hogy megmutassa neki, hol lehet a közelben futni, és mindezt annyira természetes módon, mintha teljesen alap dolog lenne. Vagy talán itt az is? Mindenesetre mondhatjuk, hogy egyfajta vendégszeretetből és turistákkal való bánásmódból ötösre vizsgáztak. Tényleg hatalmas élményben volt részem, hiszen a lehető legkilátástalanabb szituációból, egyszer csak minden jóra fordult :) De azért továbbra is maradok a négykerék mellett, itt az is épp elég izgalmas, amiről majd írok hamarosan... ;)

(Számomra tanulság, nem szabad külső illetve első benyomás alapján ítélkezni...)

A bejegyzés trackback címe:

https://penangi.blog.hu/api/trackback/id/tr515668320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.