Kalandozások Malajziában

A penangi...

Vihar előtti csend...

2014. május 22. - Csaba Péntek

Az elmúlt időszak nagyon eseménydúsan telt, így sajnos nem tudtam bejegyzést írni, amit nagyon sajnálok, hiszen rengeteg különleges dolog történt, de igyekszem majd apránként pótolni a hiányosságokat. Amiről majd mindenképpen szeretnék említést tenni, hogy járt nálam 3 debreceni barátom, valamint szüleim is tiszteletüket tették Penangban. Hiszen nem titkolt hátsó szándékom, hogy a Dubai-ozáshoz hasonlóan, megszülessen a Penang-ozás fogalma :) Emellett hihetetlenül érdekes emberekkel sikerült megismerkednem, illetve volt 1-2 kisebb kirándulás is, amiről szintén jó lenne, ha bejegyzés születne a közeljövőben...

Azonban most arról szeretnék mesélni, hogy mibe is vágtam a fejszémet mostanság... Ugyebár többször is írtam róla, hogy mennyire félek a motorozástól, főleg amióta sikerült Szilveszter éjszaka a dzsungelben egy balesetet is átélni (http://penangi.blog.hu/2014/01/01/szilveszter_ejszakai_tura_az_erdoben_motorbalesettel_tarkitva). Viszont a közhely alapján a félelmeket úgy lehet leküzdeni, ha szembenézünk velük, így elhatároztam, hogy szert teszek egy maláj motorkerékpáros jogosítványra. Valljuk be, az bármikor jól jöhet... :P El is ballagtam egy autósiskolába, ott előadtam a tervem, amit nem egészen értettek, hiszen látták, ahogy a jelenlegi autóval begurulok az udvarra, és értetlenkedtek, hogy miért akar valaki egy kis (max. 250cc) motort vezetni, amikor egy 1.8-as Honda-val jár... Továbbá itt a "kaukázusiak" (így hívnak minden fehér embert a helyiek) nem igazán motoroznak, legfeljebb a hátizsákos turisták, de nekem ez fontos szempont, hogy minél inkább átvegyem a lokál életstílust, amihez ez is hozzátartozik.

Az adminisztratív és pénzügyi kötelességek rendezése után, kaptam egy szép folyamatábrát, hogy mikor milyen órákra kell majd bejárnom, milyen vizsgák várnak rám és egyéb ínyencségek. Az egyetlen gond csak az volt, hogy az egész ízes maláj nyelven vésetett papírra. De ez még csak a kezdet volt, hiszen a rákövetkező szombaton egész napos helyi "KRESZ" elméleti oktatáson ücsörögtem, ami reggeltől estig tartott, és a csattanó... maláj nyelven folyt az okítás. Így egyetlen fehér emberként kicsit furán éreztem magam, nem elég hogy kakukktojás vagyok, de ráadásul még egy szót se értek az egészből, pedig igazán kíváncsi lettem volna, hogy egy balra tartásos közlekedésnél, hiszen itt az út másik oldalán haladunk, hogyan is néz ki egy jobb kéz szabály, vagy akkor itt bal kéz szabály van??? Az már természetes, hogy a körforgalomban, ami általában 4 sávos, itt fordított irányban tekergünk. Tehát felmerült pár kérdés bennem, hiszen jó lenne ismerni, hogy mi a hivatalos álláspont, mert hiába vezetek már Malajziában több mint 6 hónapja, biztos vagyok benne, hogy ami az utakon zajlik, az igen messze áll a szabályoktól :)

Mindenesetre eléggé nagy meglepetést okozott, amikor elkezdtem olvasgatni a tananyagot, szerencsére az már angolul volt, de teljesen más típusú kérdések vannak, mint nálunk Magyarországon. Például negatív vagy pozitív érzelmet vált ki a házasság... itt azért el tudok képzelni érdekes opciókat :)

Szóval ma reggel kellett tanúbizonyságot tennem, hogy megtanultam a Highway Code-t (KRESZ), egy 50 kérdéses írásbeli teszt keretein belül, amire egy óra áll rendelkezésre. De mivel nekem sietni kellett dolgozni, így próbáltam amilyen gyorsan csak lehet megírni, amit sikerült is 12 perc alatt teljesíteni (amire azt mondták a vizsgaközpontban, hogy rekord :-)) Az eredménynek rendkívül örültem, hiszen valami csoda folytán 49 pontra tettem szert, csak egyetlen kérdést néztem be. Siettem is vissza a autóssuliba, ahol amikor meglátták a vizsgabizonyítványt, mindenki elkezdett gratulálni, a dolgozóktól kezdve az irodában tartózkodó vizsgabiztosokig, és kérdezték, hogy honnan jöttem... Ennek köszönhetően, most már az a kép él bennük, hogy a magyarok nagyon jók a közlekedési szabályok ismeretét tekintve.

De egyébként komolyra fordítva a szót, szerintem ez nagyon fontos mindannyiunknak, akik külföldön élünk, legyen az Anglia, Amerika vagy esetleg Svájc, hogy milyen képet festünk a hazánkról az adott országban. Mindig jó érzés, amikor valami pozitív kampányt tudunk folytatni az ország hírnevét öregbítve, hiszen ezeken a hétköznapi szituációkon keresztül alakul ki egy kép bennük, hogy milyenek is vagyunk mi magyarok.

Végezetül nagy örömömben hazafele vettem gyorsan egy sisakot, hiszen vasárnap már gyakorlati órák lesznek... ajjaj... :)

 

 

+500

A bejegyzés trackback címe:

https://penangi.blog.hu/api/trackback/id/tr446196473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.