Most kipróbálok egy új dolgot, nem utólag több nappal írom le a történteket, hanem egyből a telefonomba vésem a gondolataimat, remélem így jobban átélhetővé válik a cselekmény, úgyhogy most gyertek velem utazzunk Langkawira... :) Aki finnyás inkább ne olvassa... tényleg ne ;) 

Már nagyon vártam ezt a napot mivel több hónapja nem voltam szabin, és már kezdtem kicsit kiégni. Tehát a terv egy 4 napos kirándulás volt egy közeli szigetvilágba, ami 99 kisebb-nagyobb szigetből áll. Előre mindent elintéztem, hajójegy, szállás, látványosságok listája, stb. A kikötőhöz már 2 héttel hamarabb ellátogattam, hogy megnézzem hol fogom tudni majd hagyni a kocsit 4 napig. Egyetlen lehetőség volt, egy parkoló ahol 3500 Ft-ért parkolhatok, persze magyar vagyok, így azért alaposan szétnéztem a környéken hátha találok valami okos ajánlatot. :)

Ez volt a terv, de nézzük a valóságot, csütörtök reggel korán kelés, kapkodás, irány a parkoló, de látom hogy rengeteg rendőr van a környéken, útlezárások, és amikor kanyarodnék be a parkolóba integet a portás, hogy ne tegyem. Először arra gondoltam, hogy csak figyelmeztetni akar, hogy ne ott kanyarodjak, hiszen dupla záróvonal van ami itt simán vállalható, de hallgattam az öregre és továbbmentem, ami azt jelenti, hogy 50 méterrel odébb fordultam meg a záróvonalon :P Szóval megint a kapunál hajtanék be, integet hogy nem lehet, mivel valami kormányzati konferencia lesz, és az egész parkoló nekik van fenntartva. Mondom oké de akkor ajánljon valami alternatívát a közelben, persze tudtam, hogy nincs az előzetes séta alapján, de erre most ő is ráerősített, így hát lassan elkezdtem parázni... Magyaráztam az embernek, hogy csak egyetlen kocsiról lenne szó, meg mindjárt indul a hajó és le fogom késni, de mindhiába... ekkor kimondtam a varázsszót... MONEY. Erre hátrament, hogy megnézi mit tehet. Pár perc múlva lett helyem, ráadásul az egyetlen árnyékos hely az egész parkolóban, amit azért elég nagy megelégedéssel konstatáltam :)

Következett az interneten vásárolt jegy beváltása az irodában, oké siker szuper, de mégis honnan indul a hajó... mondja az indiai csaj az irodában, hogy narancssárga épület 1. emelet... elindulok abba az irányba amibe mutatott, és úgy képzeljétek el, hogy innentől a kikötőhöz tartozó összes épület a sárga különböző színeiben pompázott, ekkor gondoltam arra, hogy ezek itt szívatnak engem :D nem vagyok színtévesztő, de azért itt pislogtam rendesen... végül egy biztonsági őr segítségével megtaláltam a célállomást.

Ezután a váróban ücsörögve éreztem, hogy de bezabbantottam reggel. Mivel nem akartam, hogy bármi kaja maradjon otthon, így mindent megettem... ami magába foglalta az előző nap készített kókuszolajon sütött kókuszos csirkemellet mazsolás rizzsel böszme nagy adagban, egy kis tej, pár deci szója tej, plusz még miközben kapkodtam magamra a ruhákat 2 egész főtt tojás, ami mar nagyon nem esett jól... és ekkor esett le, hogy én most 3 óran a tengeren fogok HÁNYkolódni, amin már előre az összes kolléga nevetett, hogy miért nem repcsi, biztos vagyok én ebben? Jah és tegnap este ettem először valami bitang nagy garnélarákot illetve egyéb a gyomromnak újdonságnak számító kajákat... hibát hibára halmozok.

Szóval most éppen azon tűnődöm, hogy eszközöljek-e a testemen egy technikai hányást még most, vagy majd a halakat etessem meg. Nah de lassan checkin, majd innen folytatom a sztorit, higgyétek el én is kíváncsi vagyok :)

Beszálltunk, sikerült ablakhoz ülnöm, nekem ez mániám, ráadásul mellém ült egy attraktív fiatal kínai maláj csaj, (magassarkú, fehér rövid egyberuha) és ekkor megint bevillan, hogy én hányni készülök, és legbelül ülök, tehát bármi van 4 széken és a 2 csajon kell átküzdenem magam... és ekkor megpillantottam a mennyezetre akasztott kis hanyózacsikat, tehát a félelmem nem alaptalan. Elindult a hajó nah lássuk...

30 perccel később: Meghallom magam mögött az első öklendezést, hozzáteszem rajtam is fehér póló van

1 órával később: Kisebb büfik jelentkezését tapasztalom, rossz ómen, valamint a csajok elaludtak mellettem... te jó ég, belegondoltam mire fognak felébredni :)

2 órával később: Szomorú hírt kell közölnöm, a lányok elültek mellőlem, lehet nem voltam valami jó társaság ahogy falfehéren igyekszem magamban tartani azt ami az enyém... sebaj mindenki jobban járt így. Egyébként réges-régi egyetemi életemből visszadereng, hogy miután megkönnyebbül az ember valahogy mindig jobban megy az ismerkedés, de erről ne beszéljünk, inkább folytatom a gyomrommal vívott küzdelmem. Laci hogy vagy? (eszembe jutottál :D)

3 órával később: Jelentem megérkeztem, teljes gyomor tartalommal együtt, mission completed... és ez meg csak az út volt, mi lesz meg itt... :) 

Folyt. köv.