Sokat gondolkodtam mit meséljek Thaiföldről, hiszen történet akad bőven, már az utazás legelső pillanatától kezdve. A kaland még a penangi reptéren kezdődött, ahol az útlevél ellenőrzés során egy indiai férfi elég sok kérdést tett fel, de gondoltam ez a normális folyamat része. Viszont a végén, amikor a telefonszámát is beletette egy kis papíron az útlevelembe, nem teljesen értettem a dolgot, de nem is igazán foglalkoztam vele, én csak próbáltam mosolyogni, ahogy ő is :)

Másrészről gondoltam meggyorsítom majd a biztonsági kapukon való áthaladást, és tényleg semmi folyadékot nem tettem a kézipoggyászba, viszont az átvilágításon nagy meglepetésemre mégis piros szirénát kaptam és egyszerre hárman vettek körbe nagy hirtelen, hogy van-e bármilyen kés vagy vágóeszköz a táskámban. Én állítottam, hogy természetesen nincs, de ők még kétszer megismételték a kérdést, majd megkértek, hogy nyissam ki a csomagom, amiben sikeresen megtaláltam a bent felejtett svájci bicskám :) Amitől persze nagyon nem akartam megválni, hiszen még anno apukám hozta nekem Svájcból, így elég nagy gondban voltam. Viszont eszembe jutott, hogy talán le tudnám adni az autókölcsönző irodában, akiktől majd megkapom ha visszaérkeztem, de ehhez arra volt szükség, hogy kiengedjenek a biztonsági kapukon, amiken nem olyan egyszerű visszafele áthaladni. Szerencsére sikerült megoldani a helyzetet, viszont amikor másodszor is az útlevél ellenőrző indiai férfihoz kerültem, akkor már még érdekesebben mosolygott és nem túl férfias módon kért meg, hogy majd mindenképpen hívjam fel... Azért itt eléggé meglepődtem, és próbáltam egy "sejtelmes talán"-nal enyhíteni a helyzetet, nehogy a végén még belekössön valamibe, de azért igyekeztem minél hamarabb kikerülni ebből a meleg szituációból.

Ráadásul mindez még csak a penangi reptér volt, még el se indultam... itt már azért éreztem, hogy ez megint egy eseménydús kirándulás lesz :) Maga Thaiföld egy fantasztikus hely, ahova szeretnék majd visszalátogatni, ha lesz rá lehetőség, egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű, aminek csak akkor éli át igazán az ember a varázsát, ha személyesen tapasztalja.

A címben említett sztori az egyik szórakozóhely férfi mosdójában történt, ahol már belépéskor feltűnt, hogy mit keres ott ez a sok pincér. Én annak néztem őket, hiszen egyformán voltak felöltözve, lehetett látni, hogy a hely személyzetéhez tartoznak, csak a funkciójukat nem igazán értettem. Aztán amikor a kézmosó felé haladtam már nyitották meg a csapot, nyomták a kezembe a folyékony szappant... gondoltam is magamban ez aztán a szolgáltatás, amíg a kezem nem ért a víz alá... ez ugye hasonló szituáció, mint amikor a nők lakkozzák a körmüket, teljesen védtelenek :) Ekkor ugyanis elkezdődött amire nem számítottam, egyszer csak a hátam mögé lép és elkezdi masszírozni a vállam valaki. Mire próbálnék hátrafordulni, hogy ugyan mi történik, és hagyjanak békén, már a nyakamat roppantják ki egyik majd másik irányba, így még beszélni se tud az ember. A következő pillanatban már négyen álltak körülöttem és minden lehetséges ízületemet roppantják, de olyan szinten, amit még életemben nem éreztem. Volt olyan, hogy a talpam nem is érte a földet, valahogy a térdükkel a hátamba támaszkodva feszítettek hátra. Tényleg szinte kettétörik az embert, sőt még a fülcimpámat is 2-2 helyen kiroppantották, amit már nem akartam elhinni, és mindezt kb. 2 perc alatt egy mosdóban állva hajtották végre. Annyira gyorsan történik minden, hogy szinte fel se tudod fogni, de végül is elmondható, hogy egy hihetetlenül jó thai masszázst kap az ember, amiért természetesen a végén egy kis borravalót várnak viszonzásul. Valóban ötletes szolgáltatás, még ha elsőre kicsit szokatlan és érthetetlen is, de cserébe szinte egy új testet kap az ember a speciális masszázsnak köszönhetően. Így végül megértettem, hogy miért tartózkodik annyi "pincér" a mosdóban... :)