Azzal kezdeném, hogy megköszönjem a támogatást, a sok-sok biztató üzenetet, amiket Tőletek kaptam az elmúlt 8 hónapban. Jó volt tapasztalni, hogy a távolság ellenére is tudjuk tartani a kapcsolatot, de még jobb lesz most, hogy élőben is mesélhetünk egymásnak :) Holnap már utazok haza, így jövő héttől Debrecenben leszek, hétvégéken pedig nagyrészt Miskolcon, de remélem sikerül majd mindenkivel találkozni személyesen is.

Továbbá nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan olvastátok a blog bejegyzéseimet, némelyik irományt közel 500-an, ami teljesen meglepett. Nem hittem volna, hogy ilyen sikere lesz, így szeretném majd folytatni a kalandok megosztását, ha visszajöttem, de addig egy kis szünet következik :)

Mit is kell most hátrahagyni... egy szép apartmant, ami minden reggel tenger feletti napfelkeltével ajándékozott meg. Egyébként ez egy ötletes kivitelezés, hogy az ablakok majdnem a földig érnek, így az ágyban még csak fel se kell ülni, hogy az ember gyönyörködjön a tájképben. Ezután egy olyan úton kellett munkába menni, ami pár méterre vezet a tengerparttól, ahol általában hatalmas dugók voltak, mégis más érzés egy ilyen helyen rostokolni. Ezek a körülmények szerintem nagyban hozzájárulnak, hogy jól induljon a nap :)

A hely ahol éltem

Napfelkelte az ágyból

Holnap a bérelt kocsit is le kell adnom, amivel rengeteg km-t tettem meg az elmúlt hónapokban. Így sok szép emlék köt az autóhoz is, hiszen számos gyönyörű helyre vitt el, de szerencsére egyszer se hagyott cserben.

Viszont ugyanezek a dolgok várnak Magyarországon is, már ami a lakást és kocsit illeti, még ha nem is a tengerre néz a szobám ablaka, azért számomra a Tokaj hegy is szép látvány :) De leginkább a családdal és barátokkal való találkozás, ami most már izgat és nagyon várok :)

Hamarosan találkozunk, a blog pedig majd valamikor ősszel folytatódik, sziasztok!